Miskolc 29.5°C
2026 Július 28. - Kedd
Miskolc 29.5°C
Miskolc 29.5°C
Vannak emberek, akiknek a jelenlétét annyira megszokja egy város, hogy szinte észre sem veszi, mennyi helyen vannak ott. Egy rádióműsorban, a stadion hangszóróiban, egy fesztivál színpadán, egy koncerten, egy városi rendezvényen vagy egy baráti beszélgetésben. Veres László ilyen ember volt. Kedden hajnalban elhunyt. Távozásával Miskolc nemcsak egy ismert műsorvezetőt, zenészt és kommunikációs szakembert veszített el, hanem egy igazi lokálpatriótát, egy segítőkész embert és sokak számára egy barátot, példaképet, mentort is.
Nehéz egyetlen foglalkozással vagy titulussal leírni, ki volt Veres László.
Rádiós, újságíró, műsorvezető, DJ, zenész, sportriporter, szóvivő, kommunikációs szakember és rendezvények házigazdája. Mindez igaz volt rá, mégsem mondja el teljesen, mit jelentett Miskolcnak.
Talán pontosabb úgy fogalmazni: egyike volt azoknak az embereknek, akik évtizedeken keresztül hangot, arcot és személyességet adtak a város közösségi életének.
A miskolci rádiózás egyik emlékezetes korszakának meghatározó szereplője volt. Pályája 1994-ben kapcsolódott össze a Non Stop Rádióval, ahol először hírolvasóként, majd hírszerkesztőként dolgozott. Később sportriportokat készített, és ő indította el a sokak által kedvelt Sport-szelet című műsort is. A Non Stop után a Rádió GaGa hallgatói is megismerhették jellegzetes, könnyen felismerhető hangját.
Abban az időszakban, amikor még nem lehetett néhány mozdulattal élő közvetítést nézni egy telefonon, Veres László hangja vitte el a miskolciakhoz a sporteseményeket. Külföldről tudósított a DKSK mérkőzéseiről, követte a diósgyőri labdarúgást, és olyan élményeket közvetített, amelyek sok hallgató számára máig összekapcsolódnak a helyi rádiózás fénykorával.
Hangja azonban nemcsak a rádióból volt ismerős.
Hosszú éveken keresztül ő teremtett hangulatot a diósgyőri stadionban is. A DVTK első, igazán meghatározó stadionhangjaként nyolc éven át konferálta a mérkőzéseket, vezette a közönséget, és részévé vált a diósgyőri meccsnapok utánozhatatlan légkörének. Olyan színvonalat teremtett, amelyhez az utódainak is fel kellett nőniük.
Aki valaha hallotta, ahogy megszólal a stadionban, pontosan tudta: nem pusztán neveket olvas fel. Értette a közönséget, érezte a pillanatot, és tudta, mikor kell felemelni a hangját, mikor kell lelkesíteni, és mikor elég egyetlen jól időzített mondat.
Veres László életében a zene nem egyszerűen munka vagy hobbi volt, hanem állandó társ.
A miskolci Kabinet Rt. zenekar dobosaként már fiatalon ismertté vált. A formációval az 1988-as Ki mit tud? színpadán is szerepeltek, a Kabinet Klubok pedig egy időben több száz fiatalt mozgattak meg Miskolcon. Egy korábbi interjúban úgy fogalmazott: egyke gyermekként a zenekar tagjai jelentették számára azt a tíz testvért, akiket az élet ajándékozott neki.
Később lemezlovasként is újra és újra a közönség elé állt. Retrópartikon, klubokban, fesztiválokon és városi rendezvényeken játszott. Nem egyszerűen zenéket tett egymás után: hangulatot épített, figyelte az embereket, és pontosan érezte, mire van szüksége a közönségnek.
Sokan egy-egy dalról, egy régi buliról vagy egy tánccal töltött estéről emlékeznek majd rá. Másoknak a mikrofon mögött álló, mosolygó házigazda marad meg, aki egyetlen mondattal képes volt közelebb hozni egymáshoz a színpadot és a nézőteret.
A Kocsonyafesztivál történetének is meghatározó alakja volt. Színpadmesterként, szóvivőként és műsorvezetőként hosszú éveken keresztül dolgozott azon, hogy Miskolc legnagyobb közösségi rendezvényén minden a helyére kerüljön. Fellépőket konferált, helyzeteket oldott meg, közönséget szólított meg, és a háttérben is tette a dolgát.
Élete során dolgozott városházi szóvivőként, a DVTK kommunikációs és rendezvényigazgatójaként, újságíróként, majd különböző miskolci intézmények és vállalatok kommunikációs szakembereként is. Még 2026 tavaszán is városi és gazdasági eseményeken vállalt szerepet: konferált, kapcsolatokat épített, közvetített emberek és közösségek között.
Sokféle pozíciót betöltött, de bárhol dolgozott, soha nem vált pusztán egy intézmény vagy szervezet hangjává. Megmaradt Veres Lacinak: közvetlennek, felismerhetőnek, emberinek.
A város egy ismert embert gyászol, de a hozzá közel állók most nem a műsorvezetőtől vagy a szóvivőtől búcsúznak.
Hanem attól az embertől, aki büszkén mesélt a fiairól. Aki meghallgatta mások gondjait. Akit fel lehetett hívni, amikor valaki elveszettnek érezte magát. Aki néhány mondattal képes volt megnyugtatni, bátorítani, vagy éppen visszaadni valakinek a hitét abban, hogy tovább lehet lépni.
Barátai visszaemlékezéseiben újra és újra ugyanaz jelenik meg: Veres László tudott figyelni.
A nyilvánosság előtt erős, magabiztos hangja volt. A személyes kapcsolataiban azonban sokak számára éppen a csendesebb jelenléte jelentette a legtöbbet. Egy beszélgetés, egy tanács, egy biztató mondat vagy egy kézfogás, amelyre évekkel később is emlékezett az ember.
Voltak, akik kollégaként ismerték. Voltak, akik barátként. Mások egyfajta mentort láttak benne, aki nem felülről mondta meg, hogyan kell élni vagy dolgozni, hanem tapasztalatával, humorával és emberségével terelt jó irányba.
Veres László világnézetét, véleményét és közéleti álláspontját soha nem rejtette véka alá. De azok, akik ismerték, azt is tudták, hogy számára az emberi kapcsolatok sokkal fontosabbak voltak annál, hogy ki melyik oldalról érkezik.
Lehetett vele egyetérteni vagy vitatkozni. Lehetett másként gondolkodni a városról, politikáról vagy közéletről. De amikor igazán számított, az ember állt előtte, nem a címke.
Talán éppen ezért szerették annyian, nagyon különböző közösségekből.
Mert volt véleménye, de volt szíve is. Mert képes volt szenvedélyesen képviselni valamit, miközben megmaradt benne a másik ember iránti kíváncsiság és tisztelet. Mert a vitákon, tisztségeken és szerepeken túl mindig tudta, hogy egy város elsősorban nem épületekből, intézményekből vagy politikai ciklusokból áll, hanem emberekből és a közöttük lévő kapcsolatokból.
Ő pedig évtizedeken keresztül ezeket a kapcsolatokat építette.
Tóth-Szántai József polgármester személyes búcsújában felidézte közös rádiós éveiket, több évtizedes barátságukat és azt, hogy Veres Lászlót Miskolcon szinte mindenki ismerte. A városvezető úgy fogalmazott: egy igazi miskolci legenda távozott, Miskolc pedig saját halottjának tekinti Veres Lászlót.
Ez a döntés méltó ahhoz az életúthoz, amely szinte minden szálával ehhez a városhoz kötődött.
Nehéz elképzelni, hogy az a hang, amely annyi éven át betöltötte a rádióstúdiókat, a stadiont, a fesztiválok színpadait és a miskolci rendezvényeket, többé nem szólal meg.
De egy ember hangja nemcsak addig él, amíg a mikrofon be van kapcsolva.
Ott marad azok emlékezetében, akik hallgatták. Egy régi rádióműsorban. Egy diósgyőri gól utáni pillanatban. Egy Kabinet Rt.-koncert emlékében. Egy Kocsonyafesztivál forgatagában. Egy retróparti kedvenc dalában. Egy baráti történetben. Egy mondatban, amely valakinek éppen akkor segített, amikor a legnagyobb szüksége volt rá.
Veres László sokféle szerepet játszott el élete során, de talán a legfontosabb szerepét nem kellett eljátszania.
Önmagát adta.
Egy nyitott, szenvedélyes, humoros, érzékeny, olykor bohém, de mindenekelőtt emberséges miskolci embert.
Most egy város búcsúzik tőle.
A stadion már régen más hangon szól. A rádiózás világa is megváltozott. A régi színpadokat újabbak váltották fel. De azok számára, akik ismerték, Veres László hangja nem némul el teljesen.
Velünk marad a közös történetekben.
Isten veled, Laci!
Nyugodj békében!
Sz.A.
