Miskolc 8.4°C
2026 November 19. - Csütörtök
Miskolc 8.4°C
2026 November 19. - Csütörtök

A Molnár-szikla titka – három legenda, egy kereszt és egy tragikus történet - Reiman Zoltán írása

Ha valaki járt már Alsóhámorban, bizonyára feltűnt neki a völgy fölé magasodó, meredek sziklaszirt, amelynek tetején egy kereszt őrzi a múlt emlékét. A Molnár-szikla Miskolc egyik legismertebb természeti látványossága, de legalább ennyire híres a hozzá kapcsolódó legenda is. Vajon kiért állították a keresztet? Egy féltékeny öreg molnárért, egy szerelmes fiatal párért vagy egy viszonzatlan szerelem áldozatáért?

A válasz nem is olyan egyszerű, hiszen az idők során több történet is született a szikla körül.

A Molnár-szikla története régebbi, mint gondolnánk. Petőfi Sándor 1847-ben járt a környéken, és úti leírásában ugyan megemlíti a hámori völgy vadregényes szikláit és a Szinva zuhatagait, a híres szikláról azonban nem tesz említést. Ez önmagában még nem bizonyít semmit, hiszen a költő csak rövid időt töltött a vidéken. Egy évvel korábban viszont már nyomtatásban is megjelent egy történet a szikláról.

A Magyar föld és népei eredeti képekben című folyóirat 1846-os írása egy tehetős, idős molnár tragédiáját beszéli el.

A történet szerint az özvegy molnár, hogy öregkorára társat találjon, feleségül vette a környék egyik legszebb fiatal leányát, Mariskát. A boldogság azonban nem tartott sokáig. Az idős férfi hamarosan észrevette, hogy fiatal felesége valaki mást szeret. Gyanakodni kezdett, majd egy ünnepnapon úgy tett, mintha Diósgyőrbe indulna. Valójában a malom fölötti szikla tetejére mászott, ahonnan jól beláthatta az udvart.

Nem kellett sokáig várnia. Hamarosan megjelent egy fiatal parasztlegény, akit Mariska csókokkal hívott be a házba. Az öreg molnár ekkor elveszítette önuralmát. Felkiáltott: „Így jár a vén bolond, ki fiatal nőt vesz feleségül!”, majd a mélybe vetette magát. A tragédia helyszínén rokonai keresztet állítottak.

Ez tehát a legkorábban dokumentált történet. Mégsem ez vált a legismertebbé.

A miskolciak emlékezetében sokkal inkább egy fiatal szerelmespár tragédiája él. Eszerint a malom tulajdonosának gyönyörű leánya és az ott dolgozó molnárlegény szerette egymást. Boldogságuknak azonban az apa vetett véget, aki nem akarta elfogadni a szegény legényt vejének. A fiatalok nem tudtak egymás nélkül élni, ezért felmentek a sziklára, átölelték egymást, és együtt ugrottak a mélybe.

Ez a változat különösen népszerűvé vált. A történet több helyi írót és költőt is megihletett, az 1920-as években még költői versenyt is rendeztek a témában. Az 1929-ben megjelent Halmay–Leszih-féle Miskolc-monográfia szintén ezt a változatot ismerteti. A történet az idők során tovább színesedett: egyes feldolgozásokban már gazdag földbirtokos is megjelenik, akihez a leányt hozzá akarják adni, miközben ő a molnárlegényt szereti.

Van azonban egy harmadik történet is. Az 1928-ban, a Magyar Jövő című lapban megjelent Unger Jenő-féle ismertetés szerint nem a molnár lánya, hanem a molnár felesége lett a tragédia főszereplője. Az asszonyba beleszeretett a malomban dolgozó legény, ám szerelme viszonzatlan maradt. A csalódott fiatalember végül a szikláról vetette magát a mélybe.

Három történet, három különböző tragédia. De vajon melyik állhat legközelebb a valósághoz?

A kutatás szempontjából különösen érdekes egy 1966-ban íródott levél, amelyet Kordos László is közölt tanulmányában. A levél írója a Donkó család tagja volt, akik 1906-ban költöztek a hámori malomba. Elmondása szerint akkor a malom már százéves volt, ajtófélfáján az 1806. augusztusi évszámmal. A sziklát abban az időben még Kereszt-sziklának nevezték, és a kereszt gondozása, időnkénti cseréje az ott lakó molnár feladata volt. A levél írója maga is két alkalommal készített és állított új keresztet.

A családi emlékezet szerint a tragédia egy molnár lányához és az ott dolgozó molnárlegényhez kapcsolódott. Szerelmesek voltak egymásba, de a leány szülei nem egyeztek bele a házasságba. A levél szerzője még egy hosszú, versbe foglalt balladára is emlékezett, amely megörökítette a történetet.

Ez az elbeszélés azért különösen értékes, mert olyan emberek emlékeit őrizte meg, akik közvetlen kapcsolatban álltak az egykori malommal és annak történetével.

A malom mára eltűnt, a szikla azonban továbbra is ott magasodik az alsó-hámori völgy fölött. A keresztet az idők során többször kicserélték, a történetek pedig nemzedékről nemzedékre öröklődtek. A legenda újabb és újabb részletekkel gazdagodott, sőt a néphagyomány szerint később mások is a szikláról vetettek véget életüknek.

Talán soha nem tudjuk meg teljes bizonyossággal, mi történt valójában. Lehet, hogy az 1846-ban lejegyzett öreg molnár története őrzi a legkorábbi emléket. Az is elképzelhető, hogy a molnár lánya és a legény szerelmének históriája áll közelebb az igazsághoz. De az sem kizárt, hogy a valóság egészen más volt.

Egy dolog azonban biztos: a Molnár-szikla nem csupán egy gyönyörű hámori természeti képződmény. Egy darabka miskolci múlt, amelyben összefonódik a történelem, a néphagyomány, a szerelem és a tragédia.

Ha legközelebb arra járunk, és felnézünk a szikla tetején álló keresztre, talán már más szemmel tekintünk rá. Mert lehet, hogy a kereszt titkát nem ismerjük, de a története immár közel két évszázada velünk él.

Írta: Reiman Zoltán | Kép: illusztráció

crossmenu linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram