„Pislog, mint a miskolci kocsonya.” Ki ne hallotta volna már ezt a mondást? A híres miskolci kocsonya és a benne pislogó béka története városunk egyik legismertebb legendája. De vajon honnan ered a történet, és mi lehet belőle az igazság? Ennek jártam utána a Szemelvények Miskolc város történelméből korábbi írásában, és számos érdekes történetre bukkantam.

A kocsonya természetesen nem miskolci találmány: Európa számos népének konyhájában megtalálható, Magyarországon pedig már a 16. századból is maradt fenn írásos említés róla. Miskolcon azonban különleges helyet foglalt el az étel. A város piacain, vásárain, korcsmáiban és vendéglőiben egyaránt kínálták. Népszerűségét talán az avasi és tetemvári pincék hűvös klímája is segíthette, hiszen ezekben a helyiségekben a kocsonya hideg időben könnyen megdermedhetett, sőt a történet szerint akár egy béka is belefagyhatott.

A miskolci kocsonyáról szóló egyik korai írásos emlék 1790-ből származik. Egy tanúkihallgatási jegyzőkönyvben Víg Máriáról esik szó, aki a piacon kocsonyát árult. Ez arra utal, hogy az étel már a 18. század végén is része volt a helyi kereskedelemnek és mindennapoknak. A békás történet a 18–19. század fordulóján kezdett szélesebb körben ismertté válni, többek között olyan képeslapok révén, amelyeken egy kocsonyából kikandikáló békát ábrázoltak.

Képviselő, avasi pince és egy pislogó béka

Az egyik legismertebb változat szerint 1848-ban egy miskolci országgyűlési képviselő az Avas egyik pincéjében vendégeskedett. Kocsonyát tálaltak neki, amelyet korábban a pince hűvösében, egy téglán dermesztettek meg. A félhomályban a képviselő egy húsdarabot szúrt meg a villájával, ám az mintha megmozdult volna: a kocsonyába fagyott béka pislogott rá.

A történet egyik legérdekesebb részlete, hogy a képviselő személye nem ismert biztosan. Egyesek Palóczy Lászlóra, mások Szemere Bertalanra gondolnak, ám a legenda ezt nem támasztja alá egyértelműen.

Egy másik változatban egy avasi vendéglős figyelmetlensége miatt került béka a vendég tányérjába. A történet szerint a vendéglőst annyira kinevették a miskolciak, hogy szégyenében öngyilkos lett. Ezt az epizódot is inkább a legenda világába kell helyeznünk.

Számomra a legkedvesebb történet Potyka Katihoz, egy tetemvári kocsmároshoz kapcsolódik. A történet szerint egy felső-gömöri fuvaros tért be a Magyar Huszár nevű vendéglőbe, és kocsonyát rendelt. Amikor azonban meglátta a tányérból kikandikáló, a dermedő lébe fagyott békát, rémülten kiáltott fel: a kocsonyának szeme van, és rá pislog! Potyka Kati is meglepődött a látványon, majd állítólag a tűzhelynél „kiengesztelte” a szerencsétlen jószágot.

Hogy a történetek közül melyiknek van valóságalapja, és pontosan melyik miskolci vendéglőben történhetett az eset, nem tudjuk biztosan. A hagyomány több helyszínt is emleget: a Magyar Huszárt, a Három Rózsát, a Vörös Rákot, a Törökfőt, a Zöldfát és a Koronát, valamint az Avast, a Tetemvárt és a Búza tér környékét. Elképzelhető, hogy valamikor valóban belefagyott egy béka egy miskolci kocsonyába, de a történet részleteit az idők során a képzelet is gazdagította.

Régi recept, örök hagyomány

A kocsonya készítésének titka a türelem. Egy 1892-ből származó recept a sertéskörmöt, fület, orrot és farkat ajánlja, négy liter vízzel, borssal és fokhagymával. A lényeg, hogy a hús lassan, egyenletesen főjön, a habot gondosan leszedjük, a levet pedig a végén szűrjük le. A korabeli recept még arra is figyelmeztet, hogy a zubogó főzés zavarossá teheti a kocsonya levét.

Persze minden családnak megvan a maga bevált receptje. Van, aki több fokhagymával szereti, más füstölt hússal, zöldségekkel vagy csípős paprikával készíti. A változatok sokfélék, de a lényeg ugyanaz: a kocsonya nem pusztán étel, hanem közös emlék, családi hagyomány és miskolci büszkeség.

A két világháború között a békás kocsonyát ábrázoló képeslapok és emléktárgyak is népszerűek voltak. Később a kocsonya a városi fesztiválok egyik jelképe lett, és a történet újabb nemzedékekhez jutott el.

A miskolci kocsonya legendájának talán éppen az a titka, hogy egyszerre szól a város régi vendéglőiről, a hűvös pincékről, a vásári forgatagról és azokról a történetekről, amelyeket egyik nemzedék ad tovább a másiknak. Lehet, hogy sosem tudjuk meg, melyik béka pislogott először a kocsonyából, de a mondás és a hozzá kapcsolódó história már régen Miskolc kulturális örökségének részévé vált.

Ápoljuk hát a legendát, őrizzük a hagyományt, és ha eljön a kocsonyaszezon, együnk jóízűen ebből a miskolci különlegességből!

Írta: Reiman Zoltán | Kép: internet&illusztráció