Régen kuriózumnak számított, ha lakott területen feltűnt egy-egy mókus, ma szinte mindennapos jelenség Miskolcon is az egyik fáról a másikra ugráló pehelysúlyú kis rágcsáló.

A Népkertben még természetesnek is gondolhatjuk, de például a sűrűn lakott Kilián városrészben már sokan vélhetik úgy, hogy kevésbé jellemző. Ellenkezőleg. Nem véletlen, hogy egyre több mókussal találkozhatunk. 

Az egyik indok az, hogy a városban kevesebb a ragadozó, így nagyobb biztonságban vannak. Kiegyensúlyozottabb a hőmérséklet is, ritka a kemény fagy, vagy a szárazság, amit az erdőkben, réteken nehezebben tudnak elkerülni, városokban könnyebb védett helyre húzódni. A településekre vonzza őket a táplálékbőség is: kint a mókusnak sok száz fát kell bejárnia, hogy elegendő makkot, tobozt szerezzen, az emberek között több az élelem.

A vörös mókus nemzetközileg és hazánkban is védett. A városi mókusok megóvása érdekében a parkok öreg fái, az idős lucfenyők, tölgyek, diófák, mogyoróbokrok meghagyásával tehetünk a legtöbbet.

Cikk: Édi; kép: illusztráció&internet: Balogh Eduárdó