Egy mérkőzése van még hátra a férfi röplabda Extraligában szereplő MEAFC-Peka Bau együttesének. A szombati Egyetemi Körcsarnokban 18 órától kezdődő találkozón az egyetemisták a Dág KSE fogadják. Ahol a tét a 9.hely megszerzése ehhez pedig mindenképp győznie kell a borsodi kék-fehér együttesnek.

Azonban nem csak ezért lesz érdekes ez a találkozó, hanem mert ez lesz az utolsó mérkőzése Csizmadia Jánosnak a MEAFC centerének. Csizmadia már a 2012-ben tagja volt a MEFOB 3.helyezett csapatnak és oroszlánrészt vállalt a MEAFC röplabda szakosztályának feltámasztásában is.

Ez alkalomból készített interjút honlapunk, ahol a kezdetektől a jelen pillanatig igyekeztünk végig menni Csizmadia karrierjének fontos pillanatain.

Kicsit tekerjünk vissza az időben és megkérnélek emlékezz vissza a kezdeti időkre. Mikor, hol és hogyan ismerkedtél meg a röplabdával?
Középiskolában tizedikes koromban az Irinyi János Szakközépiskolában a padtársam akkor már röplabdázott és elhívott engem is edzésre. Először az iskolai edzésre mentem el vele és mivel tetszett, rá pár hónapra a VRCK utánpótlásához is csatlakoztam.

Viszonylag későn kezdtél el röplabdázni nehéz volt az elején a felzárkózni?
Nem volt könnyű az elején, hiszen csapattársaim már évek óta röplabdáztak, de köztük és a nagyon jó edzőimnek köszönhetően gyorsan tudtam fejlődni és magasságommal hamar tudtam a lemaradásom kompenzálni. Egy év alatt már az utánpótlás válogatott keret tagja voltam.

A VRCK felnőtt keretéhez akkor kerültél amikor a klub NBII-be került és fiatalokhoz nyúltak és te is egy voltál közülük. Nyertetek NBII-őt az NBI bronzérmet és egészen 2016-ig voltál a klub tagja.
Ez idő alatt a Miskolci Egyetemre jártál és egy idő után elkezdtél dolgozni is majd jött a családalapítás. Hogy lehetett ennyi helyen szinte egy időben helytállni? Mi volt a titkod?
Valóban sok minden össze kellett hangolni és ezt csak megfelelő támogató háttérrel tudtam megtenni. Volt olyan félév, amikor megvolt a versenykiírás és az órarendem és egyetlen szabad hétvégém sem volt. Ez nem volt könnyű, de ha az ember élvezi, amit csinál és eléri a céljait, ezek az áldozatok nem tűnnek tehernek és a sikereim is ennek a kitartásnak köszönhetőek.

El is érkeztünk a MEAFC-hoz. Hogyan emlékszel vissza a kezdeti időkre? MEFOB-ok, Regionális bajnokságok majd az NBII következett 2017-ben. Nem túlzás azt mondani, hogy ott voltál a 0-dik percben a csapatban így láthattad a folyamatos fejlődést.
Valóban a jelenlegi szakosztálynak az „alapító” tagjának érzem magam és fantasztikus volt évről évre látni az előrelépést. Kezdetben senki nem gondolta volna, hogy röpke 10 év alatt el lehet ide jutni. Valahogy minden évben egy jó baráti közösség jött össze, amelyben mindenki szeretett röplabdázni és ezt gondolom a siker legfőbb kulcsának.

Kétszer nyertétek meg az NBII-es bajnokságot a MEAFC-cal majd 2019-ben Debrecenbe költöztetek és az élvonalbeli Extraligás DEAC-nál folytattad a pályafutásodat. Hogyan emlékszel vissza a debreceni időkre?
Igen a magánéletem úgy hozta, hogy 1,5 évre Debrecenbe költöztem, így úgy váltunk el akkor, hogy biztosan vissza fogok még játszani a MEAFC-ban. A DEAC-nál is volt sok ismerős, volt csapattárs, barát, így hasonló környezetbe érkeztem, ahol nagyon jól éreztem magam. Nagyon sok energiát adott, hogy ismét az Extraligában szerepelhetek és húzóembere tudtam lenni egy olyan csapatnak, amilyenné a MEAFC-is vágyott akkor lenni.

Két szezon után tértetek haza Miskolcra és nem is volt kérdés, részedről, hogy az akkor már NBI-ben (akkoriban ez számított a másodosztálynak) játszó MEAFC-hoz térsz vissza. Milyenek voltak az első benyomások ahhoz képest amikor 2019-ben elmentél és 2021-ben visszatértél a csapathoz. Hitted volna, hogy akkor egy NBI-es csapathoz térsz vissza?
Abban biztos voltam, hogy távollétem alatt is előrébb lesz a klub, hiszen Kozsla Ádámmal lettem pótolva távozásomkor, így visszatérésemkor sokat erősödött a felnőtt keret és ezzel párhuzamosan az utánpótlás bázisunk is jelentősen megnőtt.

Jött előbb egy 4. hely a 2021/2022-ben majd minden várakozást felülmúlva 22/23-as idényben az NBI-es bajnoki cím. Így a MEAFC története során először szerepelhetett az élvonalban, azaz az Extraligában. Mesélj kicsit a visszatérésed után időszakokról.
A sokat erősödött mag ekkor már légiós/légiósokkal is meg lett erősítve, ami óriási előrelépést jelentett, az alapjátékunkat és a csapat mentalitását tekintve is.
Számomra a „profi” szemlélet nem volt újdonság, de nagyon jó volt ezt átélni a MEAFC színeiben is, ennek lett a gyümölcse a bajnoki címünk.

Az első Extraligás szezonban 9. helyen végzett a csapat míg a mostaniban nagy reményekkel készült a legjobb nyolcba, de lemaradtatok róla, még ha csak egy hajszállal is. Még egy mérkőzés van hátra a bajnokságból május 3-án 18 órától hazai pályán a Dág ellen. Aki nyer az lesz idén a kilencedik. Azonban ez a mérkőzés nem csak ezért lesz különleges, hanem azért, mert elköszönsz az aktív játéktól. Milyen érzések kavarognak benned most?
Szerencsére a férfi Extraliga színvonala is évről évre emelkedik, így egyre több energiát és áldozatot kell beletenni mindenkinek, hogy ettől előrébb tudjunk lépni. Bármennyire is szeretek röplabdázni a jelenlegi életvitelem nem teszi lehetővé, hogy több időt tudjak a felkészülésekre fordítani, sőt már ez is sok áldozatokkal jár. Így eljött az ideje, hogy átadjam a stafétát a fiatal generációnak az előrébb lépéshez.

Visszatekintve gondoltad volna, hogy az Extraligából vonulsz vissza és ráadásul a MEAFC-ból? Abból a MEAFC-ból, aminek te is az egyik alapítója és évekig meghatározó alakja volt. Kicsit olyan ez most mintha egy szülő hagyná, hogy mostmár a gyerek élje a saját életét és a távolból figyel?
Nem nagyon gondoltam volna, hogy Barcika után újabb 4 szezont fogok még az Extraligába tölteni és karrierem végét a MEAFC-nál ilyen magas szinten tudom befejezni.
Három gyerekes apuka lévén tényleg olyan érzés, mintha a nevelgetett gyermekem felcseperedett volna és most nélkülem is boldogul már, de biztos hogy ott leszek a háttérben ha tanácsra lenne szüksége a játékosoknak vagy a klub vezetésnek.

Zárásként pedig mit üzennél a röplabdázni vágyó fiataloknak miért érdemes röplabdázni egyáltalán sportolni. Mit adott neked a sport maga?

Erről majd lehet egyszer könyvet írok mert röviden nehéz összefoglalni, de legegyszerűbben úgy fogalmaznék, hogy mindent a sportnak köszönhetek.
A csapatba szerzett barátságok és ismerősök, aminek köszönhetően találtam rá a feleségemre, munkámra és a mozgás öröme, ami sokat segít a mindennapokban. Emellett a sport által szerzett kitartás és szorgalom, aminek köszönhetem a magánéleti sikereimet is. Így minden fiatalnak azt javaslom, hogy mindegy mikor kezdi el a röplabdát és milyen képességei vannak, kellő szorgalommal és alázattal nagyon sokra viheti az életben, ha tud élni a lehetőségeivel.

Tehát már csak egy mérkőzés van hátra a 2024/2025-ös szezonból szombaton 18 órától az Egyetemi Körcsarnokban és egy mérkőzés van hátra Csizmadia János karrierjéből.