Kormos Dénes kiállításmegnyitója

Kormos Dénes művésztanár és az Ady Endre Művelődési Ház tisztelettel és szeretettel meghívja Önt és családját az „ENGRAMOK” című kiállítás megnyitójára 2026. november 5-én, csütörtök 17 órára, az Ady Endre Művelődési Ház galériájába.

Köszöntőt mond: Drozsnyik István képzőművész

A kiállításmegnyitón közreműködnek: Erkel Ferenc Zeneiskola tanárai, Szolnoki Józsefné Tilda vers

A kiállítás megtekinthető: 2026. november 5–30.között, hétköznap 9-18 óráig.

Ingyenesen látogatható.

Kormos Dénes bemutatkozása:

Kormos Dénes vagyok. 1955-ben születtem Balaton községben, jelenleg Tiszaújvárosban élek és alkotok. A képzőművészet iránti érdeklődésem általános és középiskolás koromtól kísér. Főiskolai tanulmányaimat Egerben, egyetemi tanulmányaimat Debrecenben végeztem. Rajz szakos főiskolásként elsősorban a grafika érdekelt. Szemléletemre különösen Blaskó János konstruktív és meditatív megközelítése, valamint Seres János egyensúlyt és téri rendet kereső látásmódja hatott.

1980-ban  tanárként kerültem a mai Tiszaújvárosba. Az itt működő Pataki János, később Zsuga Sándor által vezetett  képzőművész kör hatására kezdtem intenzíven foglalkozni a festészettel,  több csoportos kiállításon szerepeltem. Később közéleti feladataim mellett kevesebb idő jutott az elmélyült alkotómunkára. A művészethez alkotótáborok és művészettámogató programok szervezésével, kiállítások megnyitásával, valamint a tehetségek kibontakozásának segítésével kapcsolódtam. Részt vettem a Nemzeti Tehetség Program kidolgozásában; a művészeti tehetségek felkutatása és támogatása ma is fontos számomra.

2017-től újra intenzíven festek. Azóta készült munkáimat tíz önálló és több csoportos kiállításon mutattam be. 2020 óta a tiszaújvárosi Pataki János Képzőművész Kör művészeti vezetője vagyok. Tagja vagyok a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Diósgyőri Képzőművész Stúdiónak.

A festészet számomra lehetőség arra, hogy a körülöttem lévő világ élményeit a színek és formák nyelvén fogalmazzam meg. Képeim egyik kiindulópontját a gyermekkori bükki tájak emlékei jelentik, de az embereket foglalkoztató gondolatok is alkotásra késztetnek.  Képeimben gyakran jelennek meg fák, erdők, vizek és a változó fény. Ezekhez a motívumokhoz újra és újra visszatérek: érdekel a nyugalmuk, a mozgásuk, és az a sokféle hangulat, amelyet felidéznek bennem.

A látványból indulok ki, és teret adok annak is, ahogyan bennem tovább él. Így válhat egy fatörzs színes vonallá, a táj egymásra épülő színmezőkké, a víz pedig áramló ritmussá. Vannak képeim, amelyeken még könnyen felismerhető a természeti környezet, másokon már a színek, a felületek és a formák kapcsolata kerül előtérbe.

Főként akrillal dolgozom. Fontos számomra a festék felületének változatossága, a rétegek találkozása, a finomabb és erőteljesebb nyomok együttese. A kékek és lilák mélysége, a sárgák és narancsok fénye, a zöldek elevensége segít abban, hogy megteremtsem egy-egy kép saját hangulatát.

Azt szeretném, ha a néző időt adna magának a képekkel való találkozásra, és felfedezné bennük a saját élményeit is. Öröm számomra, ha egy szín, egy forma vagy egy részlet személyes emléket, érzést, gondolatot indít el benne.