A Diósgyőri VTK labdarúgócsapata új útra állt, amelynek kulcsfigurája a novemberben kinevezett sportigazgató, Horváth Csenger. A 27 éves szakember az m4sport.hu-nak adott nagyinterjújában mesélt rövid, de annál tartalmasabb karrierútjáról, futballfilozófiájáról, erősségeiről és fejlesztendő tulajdonságairól és persze a DVTK-nál töltött első hónapokról, további tervekről.

„Édesapám kivitt egy Töltéstava–Nyúl megye II-es mérkőzésre, onnantól kezdve megszállott futballfanatikus lettem, később Mourinho Chelsea-je volt rám nagy hatással. A játékos éveimre nem vagyok annyira büszke, de annál az egyesületnél, amely megszerettette velem a futballt, 17 évesen edzői megbízatást kaptam, majd egy hónap után kaptam egy felkérést, hogy legyek a klub elnöke Töltéstaván” – mesélt első munkájáról, amely során a megye III-as csapat életét irányította, s munkatársaival több közösségi eseményt is szerveztek a mérkőzések mellé, amellyel jelentősen növelték a nézőszámot.

Első profi munkáját a Debreceni Labdarúgó Akadémián kapta 2017-ben – azóta is mentoraként tekint az akkori sportigazgatóra, a portugál Luis Castróra –, ahol vezető scoutként tevékenykedett, később dolgozott hasonló pozíciókban Gyirmóton, az ETO-nál és az MTK-nál is.

„Azt kutattam és tanulmányoztam, hogy mik azok a körülmények, amelyek egy adott klubot akár kisebb költségvetéssel is sikeresebbé tesznek, mindig is érdekelt ennek a háttere, elég fiatalon beleástam magam ebbe a témába. Szerettem volna megismerni az utánpótlás mezőnyét, feljegyzéseket vezettem, aztán vártam a lehetőséget, ami meg is érkezett” – mondta Horváth, aki a fő profiljaként mindig a kiválasztást jelölte meg, amelyhez a klubfilozófia megalkotása is kellett.

A diósgyőri megbízatás előtt a Stars & Friends menedzserirodánál dolgozott, amely abból a szempontból remek tapasztalat volt, hogy az addigi klubközpontú megközelítésből áthelyezkedett egy játékosközpontú nézőpontba, ugyanakkor hiányzott a klubközeg, ezért is örült a DVTK megkeresésének.

„A nap végén mindenkinek az a célja, hogy értéket teremtsen! Mert végtére is a magyar válogatottnak nevelünk ki játékost, egy erős válogatott pedig az egész ország érdeke. A Stars & Friendsnél főleg fiatalokkal és a szüleikkel dolgoztam együtt, s meg is tanultam, hogy egy játékos fejlesztésénél komoly hangsúlyt kell fektetni a szülők edukálására is, sok esetben az érzelemből hozott reakcióik rossz irányba terelik a gyermekeiket” – magyarázta Horváth, hozzátéve, hogy a DVTK-nál már bevezetnek egy idehaza szokatlan módszert, miszerint a fiatal játékosokat szándékosan igazságtalan helyzetbe kényszerítik, hogy felkészüljön erre a profi pályafutása előtt.

Horváth Csenger több külföldi klubot, kultúrát is tanulmányozott, ami hatással volt a futballgondolkodására.

„Amit kint tapasztaltam az a tudatosság, filozófia. Minden egyes klub egy nagy hajó, ahol nem lehet rángatni a kormányt. Ha meghatározzuk, hogy mit szeretnénk csinálni, amellett ki kell tartanunk, de ezek sokszor két-hároméves projektek. Viszont én szeretnék minden napot kimaxolni, kihozni a legtöbbet magamból és a szervezetből. Fontos, hogy eljussunk arra a pontra, hogy ne csak a túlélésért játszunk, hanem tudjunk építkezni. Ha mi szeretnénk nevelni, értéket teremteni, ehhez a célhoz kell a kereteket szabni, de az, hogy ma a 12 csapatból kiesik kettő direkten, ehhez nem megfelelő. Az NB I-es és NB II-es klubok közötti támogatás különbsége pedig hatalmas, így a klub kockáztatja, mennyi pénzből tud gazdálkodni. Mi ki fogunk állni a célunk és filozófiánk mellett, mert hosszútávon csak így tudunk fenntarthatóan, sikeresen működni” – így Horváth, aki szerint ahhoz, hogy a fiatalok megfelelő mennyiségű NB I-es játékpercet kapjanak, egy kiesőre kellene redukálni az élvonal és a másodosztály közötti átjárást.

A szakembert november 6-án mutatták be a Diósgyőr sportigazgatójaként, bemutatkozó sajtótájékoztatóján pedig egy prezentációt is bemutatott a céljairól.

„Előtte egy-másfél hónappal már megismerkedtünk Magyar Mátyás tulajdonossal, aki rettentően eltökélt volt azirányba, hogy ezt véghez vigyük. Én nagyjából az első pillanatban eldöntöttem, hogy ezt el fogom vállalni, majd úgy gondoltam, a szurkolóink megérdemelnek egy tájékoztatást arról, merre szeretnénk elindulni” – hangsúlyozta Horváth Csenger, aki munkacsoportjával együtt (később belőlük állt fel a futballstratégiai osztály Diósgyőrben) jelentős előzetes felmérést végzett a klubnál és az akadémián, a dolgozóknak például kérdőívet küldtek ki a Diósgyőr akkori helyzetéről.

„A DVTK már ideérkezésem előtt is a Ferencváros utáni harmadik-negyedik legerősebb klub volt a költségvetés szempontjából. A feljutás után nem lehet más cél, mint megszilárdulni az NB I-ben, ott természetes a fluktuáció, de már akkor is sok pozitív dolog volt, amiből ma is tudunk táplálkozni – mondta Horváth, akinek a belépőjét az sem befolyásolta, hogy több játékos, edző is idősebb volt nála. – Soha nem gondoltam ebbe bele. Ha van egy tehetség, minél fiatalabb, annál jobb, annál többet ér a piacon. Ma már nem azt nézik, hogy ki hány éves, hanem milyen teljesítményt nyújt, milyen tudással rendelkezik, mennyi időt fektet bele. Egy embernek kellett bíznia bennem: a tulajdonosnak, mindenki másnak igazodni az ő döntéséhez.”

Az első hónapokat a játékoskeret drasztikus átalakítása jellemezte, tíz játékos – köztük hét légiós – is távozott a csapattól.

„Meghatároztunk objektív mutatókat, akik ezeknek nem tudtak megfelelni, azoknak más úton kellett elindulni. A klub érdeke az, hogy olyan labdarúgó legyen ott, aki tud kapcsolódni ehhez a projekthez, aki ennek nem tudott megfelelni, szerződést bontottunk vele. Minden egyes pozícióban meghatároztunk fizikai mérőszámokat, amiknek meg kellett felelni, illetve felállítottunk egy mentális csoportot, amely jelezte kik azok, akik valóban éhesek a sikerre és kik azok, akik jól elvannak. Mivel itt a szurkolók sokat dolgoznak, hogy hétvégén kijöhessenek a meccsre, olyan játékos, aki nem hal meg a pályán, nem lesz Diósgyőrben, amíg én itt vagyok” – hangsúlyozta Horváth Csenger.

A játékstílussal kapcsolatban korábban kiemelte, hogy ezúttal nem a vezetőedző, hanem a klub hagyományai és a magyar bajnokság elvárásai határozzák majd meg, s nagyjából május végére érheti el kiforrott állapotát.

„A harciasság, kemény munka olyan értékek, amelyekhez alkalmazkodnunk kell, s le kell fordítanunk futballnyelvre. Emellett meg kellett néznünk, melyik csapatok voltak sikeresek idehaza kisebb költségvetésből: Kecskemét, Kisvárda, Paks. Sok futballszakmai szempont megegyezik a diósgyőri értékekkel, amelyekkel ezek a csapatok sikeresek voltak, mint direkt játék, fizikális futball, erős belső középpálya, olyan egyensúly, ahol fizikális csapatról beszélünk, de mégis van egy-két játékmester az első sorban” – sorolta a sportigazgató, aki a szakmai vezetéssel, akadémiai szakemberekkel, de még a szurkolókkal is egyeztet majd a játékstílus részleteiről.

Horváth Csenger elárulta, Vladimir Radenkovics vezetőedző nyitott volt az átállásra, meg tudott felelni az elvárásoknak, tudott alkalmazkodni. Hozzátette, ő eleve próbálta úgy megoldani a projekt kezdetét, hogy ne legyen váltás a kispadon. Beszélt a játékoskeretben kialakított kategóriákról is, amely szerinte egy „fekete-fehér, tiszta kérdés”, motiválóan hatott az öltözőre is.

„Dolgozzunk racionálisan, és aki ebben benne van, a teljesítményének megfelelően részesüljön a sikerből. Viszont aki nem teljesít, az ne részesüljön” – foglalta össze.

„A jelenlegi üzleti modellben az első hat pozíció valamelyikének megszerzése a célunk, a szezon elején a tulajdonos 4-6. hellyel számolt. De ha van egy felülteljesítés, ne elégedjünk meg, dolgozzunk nap mint nap, hogy harmadikak vagy akár másodikak, elsők legyünk! Ha megteszünk mindent, hogy sikeresek legyünk, nem lenne csalódás az 5-6. hely sem. Sok olyan felvételt láttam, amikor a Diósgyőr kikapott, pedig mindent megtett a győzelemért, ezért elképesztő hangulat volt a stadionban is” – mondta a rövidtávú célokról a sportigazgató.

Horváth Csenger kitért a Nemzeti Sportügynökséggel kötött megállapodásukra is a fiatalpercek tekintetében, de filozófiája szerint egyébként is lehetőséget kell adni a fiataloknak, mert azzal a magyar válogatott és a futball érdekét szolgálják. A sportigazgató első hónapjainak fekete pontjáról is mesélt, amikor a DVSC elleni győzelmet nem a megfelelő helyen ünnepelte meg.

„Hibáztam, emiatt elnézést kértem. A szurkolókkal ünnepeltem, de a sportigazgatónak nincs ott a helye. Egy biztonsági emberrel kerültem összetűzésbe, de ez nem ment fel, mert nem szabadott volna ott lennem. Vállaltam a következményeket, ez egy jó lecke volt számomra, hogy az érzelmek a mérkőzés után sem ragadhatnak el – mutatott rá Horváth, aki egyébként is igyekszik racionalitásra nevelni magát. – Ha valami rövidtávon nem úgy van, ahogy én látom, akkor is nekimegyek a falnak. Egyébként Diósgyőrben ezt szeretik, mert ott olyan emberek vannak, akik nekifutnak fejjel a falnak, aztán vagy a fejük törik be vagy a fal. De szakemberként ezeket kétszer át kell gondolnom.”

„Sikerként azt tudom elkönyvelni, bárhol dolgoztam, nagyon sok mindent megtartottak az elképzeléseimből, pozitív nyomot hagytam mindenhol. Kaptam annyit a labdarúgástól, hogyha azt látom, hogy Diósgyőrben boldogok az emberek, az engem teljesen kielégít, ezt őszintén mondom. A futballban érzem magam otthon, tudom, mit szeretnék elérni, ebben nincsenek bennem kételyek.”

Forrás: https://m4sport.hu/magyar-foci/cikk/2025/02/12/horvath-csenger-diosgyorben-az-emberek-nekimennek-fejjel-a-falnak