Június 4. nemcsak egy dátum a naptárban – ez a nap a magyarság történelmének egyik legmeghatározóbb fordulópontjára emlékeztet. 1920-ban ezen a napon írták alá a trianoni békeszerződést, amely mély sebeket ejtett a magyar nemzet testén. Az ország elveszítette területének több mint kétharmadát, és több millió magyar került egyik napról a másikra idegen országok uralma alá.

A trianoni döntés nemcsak területi veszteség volt, hanem identitásbeli megrázkódtatás is. Családokat, közösségeket szakított szét, és hosszú időre beárnyékolta a nemzeti tudatot. Sokan úgy érezték, hogy a magyarság jövője kérdésessé vált. Mégis, a történelem ezt másképp írta: a határok változtak, de a magyar emberek közti összetartozás érzése megmaradt.

2010 óta június 4-e hivatalosan is a Nemzeti Összetartozás Napja. Ez az emléknap lehetőséget ad arra, hogy ne csak a veszteségre emlékezzünk, hanem arra is, amit megőriztünk: a kultúránkat, nyelvünket, hagyományainkat és az egymáshoz való kötődésünket – függetlenül attól, hogy a világ mely pontján élünk.

Ma már szerte a Kárpát-medencében és a diaszpórában is rendeznek megemlékezéseket: gyertyagyújtások, ünnepi műsorok, közös éneklések és kulturális programok emelik ki, hogy a magyar nemzet tagjai határokon átívelően is egy közösséget alkotnak.

A Nemzeti Összetartozás Napja nem a múlt feletti siránkozás napja – sokkal inkább a jelen és a jövő iránti felelősségvállalásé. Annak az üzenete, hogy a magyarság – ha akarja – képes a megújulásra, az összefogásra és a közös cselekvésre.

Emlékezzünk, de ne csupán szomorúsággal – hanem méltósággal és hittel abban, hogy a magyar szó, gondolat és szív tovább él mindenütt, ahol közösen kimondjuk: egy vérből valók vagyunk.

Fotó: MTI, Mohai Balázs