Kovács Attila interjúja Szurasenkó Dániel miskolci blockflöte virtuózzal, amelynek címe a művész egyik legnagyobb példaképének, a világhírű drámai szoprán Marton Éva gondolata.

Hogy lehet egy operaénekesnő, egy fafúvós hangszeren játszó férfi egyik példaképe?

Marton Éva maga az elegancia, a zene legmagasabb foka, a méltóság, és egyben az öntudatosság legfelsőbb szintje. Végtelenül felnézek rá, és állítom, hogy minden gondolata érték, és a jelen és a jövő klasszikus zenéjét meg-, és átformáló kijelentés. Gyerekkorom óta figyeltem a művészvilágot, amelyre abszolút jellemző egy kettősség. Sok művész kifelé nem mutatja meg azt, hogy ő művész, csupán befelé éli meg ezt és az érzelmeit. Én ezzel sosem értettem egyet, és élesen kritikával illettem mindazt, hogy a művészek küllemükben, öltözékükben nem mutatnak a művészekre jellemző és szükséges eleganciát. Pontosan tudom, hogy véleményemmel sokan nem értenek egyet (és talán ellenérzést is váltok ki magammal kapcsolatban), mégis azt gondolom, hogy egy művész minden szempontból legyen művész! A színpadi megjelenés, a közönséggel való kommunikáció és a verbális, valamint nonverbális kifejezések mind-mind fontosak és lényegesek. Ennek a mestere Marton Éva, akinek viselkedéskultúrája, beszéde, öltözéke, az élethez való hozzáállása hozzájárul ahhoz a tökéletes életpályához, amelyet maga mögött tudhat. Ízig-vérig művész, ahogy másik példaképem Cecilia Bartoli is, aki pedig az általam kedvelt és képviselt barokk korszak repertoárjának nagy énekmestere.

Érzek egyfajta elégedetlenséget a gondolataidban, mi ennek az oka?

Hiányolom – és mindig is hiányoltam – a spirituszt, a lelkesedést, a tenni akarást elsősorban a hangszeres társadalomtól (tisztelet a kivételnek). Rengeteg tehetséges muzsikus van Magyarországon is, Európa szinten meg pláne. Sokan nem mernek álmodni, nem mernek akarni, nem merik igazán, szívből csinálni. Én pedig úgy döntöttem, hogy álmodok, akarom, és csinálom. Rá kellett jönnöm, hogy ahhoz, hogy valóban előre léphessek, hogy a világ legnagyobb színpadjain játszhassak, ahhoz nem a kollégáim vágyaival, és igényeivel kell foglalkoznom – bármennyire is szeretem őket - és azokat előtérbe helyeznem, hanem a saját utamat kell járnom azokkal, akikkel együtt tudjuk emelni egymást. Lehet, hogy önzően hangoznak ezek a gondolatok, mégis inkább az Istentől kapott tálentumomat szeretném a lehető legjobban kiaknázni, és felhasználni a világ szebbé, jobbá tétele érdekében.

Milyen konkrét változásokat eszközölsz az életedben, hogy elérd az álmaidat?

Egy professzionális, folyamatosan koncertező művésznek jó formában kell lennie minden téren. Elsősorban állóképességre, tiszta légzésre, nagy tüdőkapacitásra van szükségünk. Vigyáznunk kell a kezeinkre, amelyek egy-egy megterhelő hangverseny után (vagy néha közben) fájnak, de figyelnünk kell arra is, hogy mit eszünk és mit iszunk. Jómagam az utóbbiakra nem figyeltem az elmúlt években, igaz, nem is volt a koncertezés igazán jelen az életemben. Ismerem magam, és rendkívül szigorú, de eredményes tudok lenni önmagammal szemben. Ezért kezdek el most is egy szigorú rendszert kiépíteni, amiben például nem fogyasztok csak szénsavmentes vizet, hogy ne vigyek be felesleges cukrot, és a fogaim - melyek elengedhetetlenek a légzés technikában - egészségesek maradjanak. Törekszem a sok – ha lehet mindennapi – mozgásra és a kevesebb szénhidrát bevitelre, hiszen szeretnék októberben egy CD fotózást, amelyre 10 kilótól meg fogok szabadulni! Ez szintén azért szükséges, mert érzem a légzésemen, hogy ott vannak a plusz kilók, sokkal megterhelőbb egy remekművet lejátszanom így. Többet fogok aludni, különösen a koncert napjaimon, és egy régihez hasonló komplett gyakorlási rendszert alakítok ki, amelyben hetente 35 óra gyakorlás van, nagyon sok etűddel, skálázásokkal, villásfogás gyakorlatokkal.

Milyen meghatározó események várnak rád még ebben a naptári évben?

Jövő héten elindul a turném, mely során Albertirsán, Oroszlányban, Budapesten fogok koncertezni. Egy management irodával szerződve lehetőségem van megmutatkozni külföldön, így az idei évben Olaszországban, Németországban, Svédországban és Ausztráliában fogok koncertezni. Komoly céljaim egyike, hogy felálljon az a kamaraegyüttes, amelyet régóta terveztem és amelynek neve Il Prete Rosso, a vörös pap lesz. Ez az együttes Antonio Lucio Vivaldi életművét fogja feldolgozni, ahogy azt szeretném a jubileumi 15 éves koncertemen is Miskolcon interpretálni egy kamarazenekarral együtt muzsikálva.

Röviden összefoglalva hogyan szeretnéd jellemezni a jövőbeli Szurasenkó Dánielt?

Visszatérek az interjú címét adó gondolathoz, azaz, hogy nem fogok passzírozni, sűríteni, hanem már az első pillanatban az esszenciát fogom adni. A tökéletesre törekszem, és a koncert első pillanatától az utolsó percig esszenciát, a legminőségibbet, a lényeget fogom nyújtani a tisztelt publikum számára. Terveim szerint szeptemberre egy más, egy új Szurasenkó Dániellel találkozhatnak majd.