Megpróbáltunk utánajárni, honnan is ered Miskolc neve. A város múltja több mint nyolcszáz évre nyúlik vissza, de a név eredetét még ma is többféleképpen magyarázzák a történészek és nyelvészek. Egy biztos: a „Miskolc” elnevezés nem véletlenül vált a város identitásának egyik legerősebb jelképévé.

Sokan nap mint nap kimondjuk, mégis kevesen tudják, honnan ered Miskolc neve. A borsodi vármegyeszékhely története mélyen gyökerezik a magyar középkorban, és a városnév eredetéről több, egymást kiegészítő magyarázat is ismert. Bár a pontos válasz nem minden részletében bizonyítható, a történészek körében kialakult egy viszonylag egységes álláspont arról, hogyan kaphatta a város a nevét.

Egy ősi nemzetség nyomában

A legszélesebb körben elfogadott elmélet szerint Miskolc a középkori „Miskóc” (vagy „Miskócz”) nevű nemzetségről kapta a nevét.
A 12–13. századból származó oklevelekben a területet már ezzel a névvel említik. Az egyik legrégebbi írott forrás, Anonymus Gesta Hungarorum című műve az 1170-es évek körül „que nunc vocatur Miscoucy” alakban utal a helyre – vagyis „amit most Miskócynak neveznek”.

A középkori források szerint a Miskóc nemzetség birtokolta a térséget, és a család neve adta a későbbi település elnevezését is. Ebből következik, hogy a név nem földrajzi, hanem birtokos név eredetű: a földterületet „a Miskóc nemzetség földjének” hívták.

A név változásai évszázadok alatt

A település neve több formában is előfordult a középkor folyamán: Miscoucy, Miskouch, Miskocz, majd a 18. században Miskolcz.
A mai „Miskolc” írásmód a 19. század második felében rögzült, a magyar helyesírás egységesítésével.

Nyelvészek szerint az eredeti „-cz” végződés a régi magyar helyesírás sajátossága volt, és a kiejtés akkoriban is „Miskolc”-ként hangzott.

Lehetséges személynévi eredet

Egyes feltételezések szerint a „Miskóc” név maga is személynévből eredhetett, valószínűleg a „Miske” vagy „Miskó” név egyik alakváltozata lehetett.
Ez esetben Miskóc eredetileg egy személy vagy kisebb nemzetség neve volt, amelyhez a birtok kapcsolódott. Bár erre nincs közvetlen bizonyíték, a magyar helynévadásban gyakori volt, hogy a földbirtokosról nevezték el a falut (például Aba – Abauj, Bors – Borsod).

Más elméletek is léteznek

Létezik olyan (kisebbségi) nézet is, amely szerint a név részben szláv eredetű lehet, mivel a környéken a honfoglalás korában szláv népesség is élt.
Ebben az értelmezésben a „Miško” név – ami szláv nyelvekben becéző forma – szolgálhatott alapul. Ezt azonban sem régészeti, sem okleveles bizonyítékok nem támasztják alá, így ez inkább nyelvészeti feltételezés, semmint történeti tény.

A név, ami identitássá vált

Akár a nemzetségi, akár a személynévi eredet magyarázata áll közelebb az igazsághoz, egy biztos: a Miskóc név a város több mint nyolcszáz éves történetének legfontosabb jelképe.
Miskolc neve nem egy tájleíró kifejezésből nőtt ki, mint sok más magyar településé, hanem emberekhez és családhoz kötődő múltat őriz.

Ahogy a város fejlődött, iparosodott és regionális központtá vált, neve is fokozatosan önálló szimbólummá lett – ma már nemcsak egy család, hanem egy egész közösség, egy régió identitásának megtestesítője.