Zolival a Népkertben találkoztunk, amely egy ideális helyszín két miskolci lokálpatrióta számára egy jó beszélgetéshez. Sokszor fordult már meg a fejemben, hogy interjút készítek vele, hiszen ő is egy olyan ember, aki szeret adni - írásain történetein keresztül, és akit örömmel hallgatnak az emberek, legyenek fiatalok, vagy idősebbek. Számomra is fontos, hogy közvetítsem a nagyközönség felé, hogy vannak olyan miskolci polgárok, akikre érdemes figyelni. Reiman Zoltán ilyen ember. (az interjú készítője Szák András)

• Ki vagy, mit csinálsz, ki Reiman Zoltán?

Igen, Reiman Zoltán vagyok, de hogy mi vagyok, mit is csinálok az jó kérdés… Író, helytörténet író, blogger, lokálpatrióta, ahogy tetszik, igazából a titulus nem jelent semmit, hanem inkább az, amit csinálok, az jelent sokat, számomra mindenképp. Emellett dolgozom a Boschban, van családom, három szép gyermekem, és feleségem. Szeretem a várost, az utóbbi 7 évben 11 kiadványom született, amit Miskolcról, főleg miskolciaknak írtam.

• Eljutottál-e már oda, hogy már nem kell bemutatkoznod, ismernek-e már?

Sok helyen ismernek és megismernek, ettől függetlenül nem érzem úgy, hogy ne kellene bemutatkoznom. Sokszor az utcán megállítanak és beszélgetnek velem, sok-sok levelet kapok, bíztatást, ami nagyon jól esik. Úgy érzem, hogy jó az, amit csinálok, és a miskolciaknak tetszik. És amíg tetszik, és amíg bírom, addig megpróbálom ezt nagy intenzitással végezni.

• Ha egy szóval kellene elmondanod mit csinálsz mi lenne az a szó? Storyteller? -  nekem ez jut eszembe.

Hát igen.. Egy történetmesélő - Miskolcról sztorizok. Egyszer valaki mondta nekem, hogy egy városnak szüksége van történetmesélőkre. Én nem vagyok történész, de történészek munkája alapján dolgozom, és persze rengeteg a saját kutatás. Interjúkat készítek, novellákat és verseket írok. De visszakanyarodva, ha egy szóval kellene elmondanom, akkor igen, történetmesélő.

• Elmodhatjuk, hogy szenvedélyed Miskolc?

Abszolút. Szeretném, ha miskolciak minél inkább magukénak éreznék ezt a várost és igyekszem írásaimmal a lokálpatriotizmus érzését elültetni olvasóimban - ezen dolgozom.

• Hogyan látod a miskolci embereket? Milyen hangulatban vannak? Mennyire fogékonyak a múltbeli eseményekkel kapcsolatban? Mire van szükségük?

A miskolciak fogékonyak a „miskolciság” érzésére, ami valójában egy definiálhatatlan életérzés és nem is nagyon lehet röviden megfogalmazni ezt, egyszerűen szereted.
Miskolc múltja iránt, ahogy öregszünk, ahogy próbáljuk keresni a gyökereinket, vagy ahogy a családfát is elkezdjük kutatni 40-50 év felett kezdünk erre legtöbben rádöbbenni, hogy nekünk kötődés kell és talán akkor már több időnk is van erre. A fiataloknak a rohanás, a még fiatalabbaknak a bulizás, aztán jön a munka, a család, így nyilván nem nagyon érnek rá, hogy efféle dolgokkal foglalkozzanak, de egyre nyitottabbak az emberek, és hogy, ha érdekesen van tálalva egy-egy írás, akkor széles körben sikerül megmozgatni az embereket ezekkel a történetekkel.

Mostanában a hangulat nem mindig a legjobb a városban, az elmúlt 5 év sem úgy sikerült, ahogyan szerettük volna, sokszor inkább visszalépegettünk, mint előre. Azt látom problémaként, hogy az elmúlt 30 évben vagy egy helyben topogunk, vagy ha teszünk is egy-két lépést előre, aztán sajnos vissza hármat. Azt vesszük észre, hogy ürül ki a város, egyre kevesebben vagyunk és ez nem okoz jó hangulatot. De azért jó példát is tudnék mondani, mint a Fröccsfesztivál, vagy a Borangolás, ahol megtelt élettel az Avas, eszméletlen bulik voltak, jó volt nézni, hogy mennyien kilátogattak. Azért van remény és van jövője a városnak.

• Rengeteg történetet sikerült felderíteni és megírni, melyik a legkedvesebb a szívednek?

Én Strozzi Vidats János történetét emelném ki. A miskolciaknak szüksége van hősökre, olyan hősökre, akik tényleg hősök és igazi hazafiak voltak. vele eddig nem foglalkozott a miskolci történetírás pedig 40 éven keresztül Miskolcért dolgozott, aki fiatal korában nagyhírű párbajozóként tett szert országos ismertségre. Eszméletlen történetek vannak róla… Neki volt talán a legtöbb párbaja az országban, emiatt börtönben is ült, hiszen nem volt legális a párbaj, de minden esetben a magyarságért és a magyar hölgyekért kelt párbajra.

Bővebben itt: https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/2021/01/26/az_utolso_magyar_gavaller

Nemrég felkeresett egy hölgy, aki nagyon boldog volt, hogy írtam Vidats Jánosról, mint kiderült az ő felmenője volt, és kaptam egy nagy doboznyi anyagot, amiből még biztosan fognak születni újabb történetek.

• Rejt-e még ez a város újabb érdekességeket?

Rengeteget. Nap, mint nap bővül a noteszemben a lista, hogy miről írjak. Most kb. 50-60 témám van összeírva. Egy-egy történet amiről írok, újabb történeteket hoz magával. A Vidats János féle eset is megmutatja, hogy vannak még feltárandó történetek. Magam célul tűztem ki, hogy ezekből minél többet kiderítsek és a nagyközönség elé tárjam őket.

• Van-e olyan történet, vagy történetek, amire, amelyekre városmarketing szempontból alapozni lehetne?

Balla Riana Emma, ő egy kislány, aki előadóművész, énekel, gyermekszínész, filmet készít, az Egyesült Államokban világsztárokkal forgat. Neki készült egy kisfilmje is, Rianás címmel, amely 99 díjat söpört be világszerte. Jelenleg viszont nem foglakozik vele a város az őt megillető módon, amit nagy hiányosságnak tartok, hiszen a világban viszi szülővárosa, Miskolc hírnevét. Reméljük ez változni fog.

De itt van a Diósgyőri Vár, ha kész lesz szerintem nagyon szép lesz, vagy az Avasi Kilátó, és a Kisavas. 2010-óta elindult a terület fejlesztése és azóta néhány fesztivál is kinőtte magát a Kisavason. Ezekre valóban lehet majd városmarketinget alapozni.

Bővebben itt: https://nlc.hu/szabadido/20230520/balla-riana-emma-gyerekszinesz/
És itt: https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/2022/09/01/rianas_139

• A frissen megválasztott polgármester Tóth-Szántai József programjában a Bükk városának nevezte Miskolcot. Van-e kapcsolódás, kapcsolódásod ehhez az ideához?

Rendkívül jó ötletnek tartom. Rengeteg ötlet volt már, amit az előző városvezetés is megígért már, például, hogy a Hámori-tó körül rendet csinálnak, fejlesztik majd a területet, amiből egyelőre nem látunk szinte semmit. Az újonnan megválasztott polgármester remek ötletekkel állt elő, hiszen tele vagyunk kincsekkel, amikre lehet építeni. Igazából itt vagyunk a Bükk kapujában, itt van a mesés Palota Szálló, Hámori-tó, Lillafüred, Szentlélek, Bánkút. Ezekben valóban vannak lehetőségek, melyekkel remélem fogunk tudni élni. Ami az én nagy álmom egy Szilvásvárad mintájára egy Garadnától Lillafüredig tartó kiépített sétány a kisvasút mellett szórakoztató elemekkel, éttermekkel, látványosságokkal és özönlene ide a nép. Szóval divatba lehetne hozni Miskolcot és a Bükk városa valóban egy előremutató lehetőség véleményem szerint.

• Hogyan képzeled el a várost 20 év múlva?

Egy élő, pezsgő és fejlődő városként. Ahol a fiataloknak vannak bulihelyszínek, a turistáknak látnivalók, az itt élők boldogok és elégedettek. Rendezett, tiszta, és biztonságos, változatos munkahelyekkel rendelkező élhető város - ezeknek alapértékeknek kell lenniük a jövőben. Ha ezek nincsenek meg, akkor nem jönnek ide vendégek, nem maradnak itt a fiatalok.

• Készülsz-e valami újdonsággal? Új könyv? Új megjelenés? Illetve hol lehet beszerezni ezeket a könyveket?

Készülök. Decemberben, ha minden igaz és minden jól megy megjelenik a 100 történelmi érdekesség Miskolcról című könyvem második része, az Újabb 100 történelmi érdekesség Miskolcról. De egy új megjelenéshez támogatók is kellenek, szóval örömmel veszek minden segítő szándékot.

Az eddig megjelent könyveim megvásárolhatók a Géniusz Könyváruházban Miskolcon, vagy megrendelhető emailen is nálam közvetlenül, de az Ünnepi Könyvhéten is jelen leszek.

Bővebben itt: https://geniusz.hu/konyv/100-tortenelmi-erdekesseg-miskolcrol/

• Köszönjük az interjút és további sikereket kívánunk!

Köszönöm a lehetőséget, örömmel állok rendelkezésetekre máskor is.