Miskolc 7.7°C
Miskolc 7.7°C

177 évvel ezelőtt, 1849. október 6-án Aradon kivégezték a szabadságharc tizenhárom honvédtisztjét, Pesten pedig ugyanezen a napon gróf Batthyány Lajost, Magyarország első felelős miniszterelnökét. Október 6. azóta a magyar történelem egyik legsötétebb napja, 2001 óta pedig hivatalosan is nemzeti gyásznap. Az aradi megtorlás történetének Borsodhoz is vannak kevésbé ismert kapcsolódási pontjai: Kazinczy Ferenc legkisebb fiát néhány héttel később ugyancsak Aradon végezték ki, az egyik vértanú, Dessewffy Arisztid földi maradványainak megmentésében közreműködő honvédtiszt pedig később Diósgyőrben élt.
Március 15. a forradalom kitörésének, október 6. a megtorlásnak vált a jelképévé. A világosi fegyverletételt követően a Habsburg-hatalom példát akart statuálni a szabadságharc katonai és politikai vezetőivel. A megtorlás egyik legismertebb eseménye 1849. október 6-án következett be Aradon.
Ezen a napon végezték ki Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Láhner Györgyöt, Lázár Vilmost, Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károlyt.
Négyüket – Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt, Lázár Vilmost és Schweidel Józsefet – golyó által végezték ki, kilenc társukat felakasztották. Ugyanezen a napon Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajost, az első felelős magyar kormány miniszterelnökét is.
Október 6. azonban nem jelentette a megtorlás végét.
Borsod-Abaúj-Zemplénhez különösen érdekes szálon kapcsolódik az aradi megtorlás története.
Kazinczy Lajos, Kazinczy Ferenc legkisebb fia honvéd ezredesként vett részt a szabadságharcban. Világos után még napokig fegyverben maradt, majd augusztus végén tette le a fegyvert. Hadbíróság elé került, és alig három héttel az aradi tizenhármak kivégzése után, 1849. október 25-én Aradon őt is agyonlőtték.
Emiatt Kazinczy Lajost az emlékezet gyakran a „tizennegyedik aradi vértanúként” említi, bár nem október 6-án és nem a tizenhárom honvédtiszttel együtt végezték ki. A Miskolci Egyetem az aradi vértanúkhoz kapcsolódó történelmi összeállításában szintén felidézi Kazinczy Lajos történetét.
A család kötődése a mai Borsod-Abaúj-Zemplénhez közismert: Kazinczy Ferenc életének jelentős részét Széphalmon töltötte, ahol ma a Magyar Nyelv Múzeuma és a Kazinczy-emlékhely őrzi munkásságának emlékét.
Az aradi vértanúk történetének van egy közvetlenül Diósgyőrhöz kapcsolódó, jóval kevésbé ismert szereplője is.
Bydeskuty Ernő honvédtiszt a szabadságharc idején Dessewffy Arisztid segédtisztje volt. Az október 6-án kivégzett Dessewffy földi maradványait nem hagyták Aradon: Bydeskuty közreműködésével sikerült azokat később titokban elszállítani és családi birtokon eltemetni. A Miskolci Egyetem történeti összefoglalója szerint Bydeskuty Ernő élete utolsó éveit Diósgyőrben töltötte, ahol 1899-ben halt meg.
Ez a történet azért is érdekes, mert megmutatja, hogy Arad emlékezete nem csupán egy távoli város és tizenhárom név története. A szabadságharc és az azt követő megtorlás szereplőinek sorsa az ország számos pontjához kapcsolódik – köztük Borsodhoz és Diósgyőrhöz is.
Az aradi tizenhármak váltak a megtorlás legismertebb jelképeivé, de a szabadságharc bukása után jóval többen fizettek életükkel vagy szabadságukkal.
Kivégzések, hosszú börtönbüntetések és kényszersorozások követték egymást. A cél nem egyszerűen a katonai vezetők megbüntetése volt, hanem az 1848–49-es magyar törekvések megtörése és a Habsburg-hatalom helyreállítása.
Ezért vált október 6. nemzeti gyásznappá.
Nem egy győztes csatára vagy egy politikai fordulatra emlékezünk ezen a napon, hanem azokra, akik a szabadságharc bukása után életükkel fizettek azért az ügyért, amelyet szolgáltak.
És bár Arad több száz kilométerre van Miskolctól, a történet szálai egészen Borsodig és Diósgyőrig vezetnek.
177 év telt el azóta, de október 6-án ugyanazokra a nevekre és ugyanarra az áldozatra emlékezik Magyarország.
Kép: Thorma János festőművész