A közösségi oldalak miskolci csoportjaiban, hála Istennek nagyon sok az önzetlen ember, akik pénztárcákat, iratokat, esetleg autókulcsot, vagy például órát is feltöltve a netre próbálkoznak, és legtöbbször sikerrel is eljuttatni, a megtalált tárgyakat azok tulajdonosaihoz. Akadnak tehát bőven segítőkész emberek, vannak, akik még mindig törődnek egymással.

Sokan vagyunk, akik szívesen segítenénk másokon, de legtöbbször nem jutunk el a megvalósításig, mert nem tudjuk, hol és hogyan kezdjük el. A fent említett példák azonban jó alapot teremthetnek rá. Rohanó világunkban egyre többen vagyunk szétszórtabbak, de nem is kell feltétlenül annak lennünk, hiszen csak véletlenül a zsebünkből kirántva kieshet a tárcánk, egy mobiltelefon, de közterületi padokon, játszótereken, vagy boltok, szórakozóhelyek pultjain, áruházak bevásárló kocsijában felejthetjük például a táskánkat is. Ilyenkor anyagi hátrányt okoz számunkra az elveszített pénz, értéktárgy, az elhagyott iratok pótlása is rengeteg utánajárást és pénzügyi ráfordítást igényel. Fájó lehet továbbá az is, ha egy kedves emlékünk fűződik egy-egy elhagyott ékszerhez, féltve őrzött „kincsünkhöz”.

A megtalálók sokszor nem is tudják, hogy a talált dolog le nem adása, törvénysértő. De, akik felkutatják, először, hogy, hol és miképpen segíthetnek, majd időt, energiát nem sajnálva mindent elkövetnek az adott tárgyak jogos tulajdonosának felderítésére, azokról higgyük el, hogy nem a büntetéstől félnek, hanem becsületesen járnak el. A jó szívek, a segítőkészség, az emberség ugyanis még ma is bennünk él, amire lehet és kell is építeni a jövőt!

Egy 21. századi pillanatkép ez az életünkből. Az emberi jóakarat és a nagylelkűség újabb szép példája. 

Cikk:Édi,Kép:internet:shutterstock_630865304
A kép illusztráció.