Kovács Attila interjúja Szurasenkó Dániellel

Visszatért a színpadra és új kortárs galériát irányít Miskolcon

Szurasenkó Dániel miskolci lokálpatrióta 1,5 év kihagyást követően – mely során a messiáshívő közösség alapításán és vezetésén dolgozott, (és fog a jövőben) – visszatért március 7-én a színpadra. Hosszú vívódást követően döntött így, ennek körülményeiről kérdeztük.

2022 őszén befejeződött egy hosszú fejezet az életében, a zenei tevékenységét hátra hagyta, hogyan élte ezt meg?

Az ember, ha hátranéz, mérlegel, értékel, így teszek én is. Hiba volt részemről – úgy érzem -, hogy ennyire félretettem a muzsikát, amely 7 éves korom óta része az életemnek. Ez az időszak elmúlt, változtatni rajta nem tudok, viszont újult erővel – melyet nem a földről, hanem egy felsőbb helyről kapok – tértem vissza, belevetettem magam abba, amelyben régen is éltem, a koncertezés világába határainkon innen és túl. Szeretnék tanulni a hibámból és azt ígérem a közönségnek, hogy soha többet nem hagyom el őket sem rövidebb, sem hosszabb időre.

Több, mint 1000 koncertet adott már Magyarországon és külföldön egyaránt, melyek a legszebb emlékei?

Nehéz kiemelni egyet-kettőt, de hazai közönség előtt mindig bensőséges érzés muzsikálni. A magyar szív, a magyar nyelv, a közös kultúra mind-mind összekötnek bennünket. Miskolc mellett vannak olyan helyek, amelyekre nagyon-nagy szeretettel emlékezem vissza ilyen például az esztergomi és az albertirsai zsinagóga, vagy Budapesten a Nádor terem, a Spinoza színház, az Óbudai Társaskör, a Bartók Emlékház, vagy az Örökimádás templom, de említhetném Sátoraljaújhelyt, ahova minden évben visszatérő vendég lehetek, vagy Jánkmajtist, amely egy kisebb település. Szívemhez nőttek a balatoni körturnék során az ottani települések is, Balatonboglár, Balatonfüred, Balatonszárszó, Keszthely, Kőröshegy és sorolhatnám. Sok szép élmény itthonról. Külföldön a legnagyobb élmény Japánban (2007, 2011) és Peruban (2010) volt, de csodás fellépéseim voltak Németországban, Csehországban, Hollandiában és még számos más külföldi országban.

Sokak számára az iskolákból ismert az a hangszer, amelyen Ön játszik, a furulya, más néven blockflöte. Miért ezt választotta?

Gyakran konferálom is – szeretettel -, hogy ez egy egyszerű fadarab. De számomra a legcsodálatosabb fadarab, amely lélegzik, amely viszont szeret, és törődést igényel. Bár tanultam más hangszereken is, mindig megmaradtam ennél a szerkezetileg bár egyszerű, de egy szint után rendkívül nehéz, és embert próbáló hangszernél. Amíg élek én blockflöte játékos leszek, ezen változtatni nem fogok és nem szeretnék! Szeretném a publikumnak megmutatni a hangszer sokszínűségét, lehetőségeinek széles tárházát, egyre többet hangsúlyozva a lírai, szívet és lelket megérintő hangját is.

Milyen tervekkel kezdte meg újra a működését?

Miskolc belvárosában megnyitottuk az általam vezetett Nemzetközi Humanitárius Szövetség fenntartásában induló Lichtenstein Galériát, amely minden héten várja a publikumot a Hunyadi János utca 4. alatt, a földszinten. Vihula Mihajlo gitárművész barátommal adtunk sikeres koncertet, majd Pelsőczy Katalin: Lámpásaim című kötetét mutattuk be a Kaszás Attila és Jászai Mari-díjas színművész barátunkkal, Harsányi Attila közreműködésével. Március 25-én Varga Gergő Zoltán zongoraművésszel adunk koncertet, de minden hónapban egy kiállításmegnyitó, egy könyvbemutató és két kamarakoncert várja a nagyérdeműt. Örömmel osztom meg azt is, hogy vendégünk lesz Prof. Dr. Balázs Judit biztonságpolitikai szakértő, és Sayfo Omar is, a Migrációkutató Intézet főmunkatársa, ugyanis a helyszín otthont ad a Nemzetközi Humanitárius Szövetség projektjeinek is.

Emellett megindult az országos szintű koncertjeim szervezése, ezen a héten Budapesten lépek fel két alkalommal, de megyek Esztergomba, Sátoraljaújhelybe, Tiszaújvárosba, Sárospatakra, Monorierdőbe és megindul április végén az európai turném Prágában, Csehország fővárosában.

A 2019-ben nagy sikerrel indult 1000 Koncert Hazánkért programsorozatot, mely a COVID miatt félbemaradt újraindítjuk, és 1000 alkalommal fogjuk megörvendeztetni a publikumot Magyarországon és a magyarok lakta településeken.

Új együttes(ek) szervezésébe is belekezdtem, hiszen fontos számomra, hogy több projekt mehessen párhuzamosan, tapasztalat alapján mondhatom, hogy így az igazi, annak idején is 4 együttest vezettem. Jó látni a közönség örömét, és ezúton is köszönöm mindenkinek, aki vastapssal köszöntött újra a színpadon. A mottóm azonban a szolgálatomra tekintettel megváltozott, hisz az a vágyom, hogy bár eddig engem tapsoltak, de ezt követően azt tapsolják, akitől kapjuk a talentumainkat, az Örökkévaló Istent.

Végezetül milyen vágya van, amit szeretne teljesíteni?

Amin most gőzerővel dolgozunk az az európai turné, melyre szeretnék magammal vinni olyan kollégákat, akikkel nagy örömmel és régóta muzsikálunk együtt. Jól haladunk a szervezéssel, de egy ilyen volumenű sorozatot megszervezni óriási kihívás és rengeteg munka. A másik pedig az, hogy minél színesebb műsorokat adhassak és adhassunk a közönségnek. Aki engem ismer, az tudja, hogy számomra 1750-ben sokáig megszűnt létezni a zenetörténelem. Johann Sebastian Bach halála egy olyan korszakváltás volt a zenetörténelemben, amely számomra is meghúzta a vonalat, és mivel a hangszerem is főként a barokk korszakban érvényesült és ezért onnan származik a legtöbb mű a repertoárunkból, ezért ez volt a fő csapásirány. Azonban most, hogy idősebb lettem, szeretnék modernebb művekhez is nyúlni. Nagy vágyam egy olyan lírai operaáriákból álló műsor, amely során a hangszerem szinte sírhat egy-egy dallam interpretálása közben. Szeretnék kicsit jobban elmélyedni Bartók és Kodály életművében is, de természetesen a fő irány továbbra is a barokk marad. Barokk operák és oratóriumok zeneiségében, szövegeiben és faximile kiadásaiban szeretnék idő-utazni, ennek okán több kutatásba szeretnék belekezdeni, melyek eredményeképp akár még zenetörténeti előadások is megszülethetnek.

Kovács Attila interjúja Szurasenkó Dániellel